4
Egyetlen művészet sem csupán a nagyokból táplálkozik. Ők sem nőhetnének meg a kisebbek nélkül,
az irodalomtörténet folyamatosságát ezek az utóbb kevéssé ismert vagy elismert szerzők tartják fenn.
Közülük válogatunk, hogy kiemeljük őket a feledésből. Legalább a tudat, tudatunk következő „kihagyásáig”.
                                                                               
                                                                                                                                                                                    Dr. Bárdos László                                                                                                                                                                                             irodalomtörténész

Szerkesztő: Fetykó Judit
FOGOLY

Most is látom a katonát
ki kabátgombját adta át,
hogy vigyek neki kenyeret
gombján írás volt rengeteg
és számos furcsa figurák,
az éhséget így élte át;
szeme szomorú volt nagyon
és elindult már egy hajón,
mely haza viszi, ó haza:
ahol lesz saját asztala
és nem áll kerítés mögött
mivel fogoly, de nem szökött
a születési év szerint
a sors egyszer csak egyet int
és menni kell és menni kell
a zene indulót teker
a harcok után mi marad
egy gomb amire ráakad
valaki és talán segít,
vagy felvágja az ereit...

A MENEKÜLŐK KÁVÉHÁZA

Akinek nincs pénze
         szénre
         tüzifára
akinek a lába
         nem jó már
         a táncra
akinek a harcban
         elveszett
         a kedve
itt ül napok hosszat
         s lassú
         mint a medve

itt ül aki látja
        várni kell
         sokáig
míg magyarrá válunk
         az utolsó
         szálig
nehéz gondolatok
         szállnak szerte
         tőlem
eggyé olvadunk
         a forró
         levegőben

nem mozdulunk innen
         pedig
         menni kéne
elindult már felén
         az Éj
         Sötétsége
ráhúzzák a függönyt
         a tükör-
         ablakra
s arcunkat a kávé
         barnán
         eltakarja...

ROBERTA

A fanyar Roberta nevét
fanyarul zengik a zenék
az olasz tengerpartokon
nevétől izzik homlokom
Roberta mit tud nem tudom
de én is a dalt dúdolom
lehet, hogy szőke, fekete
italához flipp kellene
nem értem csak a dallamot
de Robertára hallgatok
mert kékre festi az eget
a dal s tenger kék egyveleg
a hullám ide-oda csap
mint lágy kötélen a harang
viszi szerte a dallamot
és hallgatom és hallgatok.

ÉLETRAJZ
A FÉNYRÁCS MÁGIÁJA

A hold lába nem ér szobámig
       csak arcának sárga mézéből
fut a réseken át a fény,
       kérdem nem járt itt Fáraó?
ruhája fényes volt, szatén
       de én a csíkos lángot nézem
nem tudom ki jár merre most
       s a fákban számszerint a rost
mennyi lehet nem keresem
       futok lángra gyúlt kereken
a fény gőzébe olvadok
       együtt párolgunk, sistereg
a világ sziromrendszere
      egy éjszaka meséje ez,
melyben az árny is lengene,
       ha engedné a sárga fény
de elől hátul fogva tart
       s a kénszín udvar közepén
hálómba rántom azt a színt
       s befestem vele versemet
a fényrács minden soromat
      aláhúzza, fontos lehet
nekem, neki, mindenkinek
       e holdból szőtt sárga sínek
zenéje mellett születnek
       a majdankori indulók
a fényrács vibrál, teát szűr
       kávét forral a réseken
halkan dobol a fénydobon
       dobverője az értelem

MÁK

A szíve zárt:
titkos virág ő
minden kertben

Érik, érik
mámort ígérőn
és kegyelten...

Nem nyílik meg
varázsütésre,
harangszóra,

Csak mikor már
a hold letérdelt
és mind a fák:

akkor pattan
s ájult iramban
pereg a mák...

AVANTGARD

Új szín voltam
       azt mondták: "új szín",
       a festékdoboz
              felsikoltott!
mi volt akkor még 27-ben?
       piszkosfüggönyű
              kávéboltok,

zománchelyemről
       kiugrottam
fülsiketítő volt az ócska,
       új hanggal hiába is
              léptél
a konzervatív
              festékboltba

a dobozban füstölt
              a pánik
       kancsalul néztek reám
              ne lássam
hogy ki gyújtotta meg a tüzet
       foszfor rejlett
       a pupillákban

a látomások sorakoztak
       holddal játszottunk
              katonásdit
       az AVANTGARD
              szorzótábláján
ma sem tudnak
                   számolni százig.

PÁRIS FÉNYEI

Párisban egész más az este
mivel a hold itt rásüt Pestre,
de ott a hold nem látható
mindent elönt a fényfolyó
a fény amelyben alkohol van,
legalább annyi, mint a holdban
kábít és táncra ingerel
király, királynő így leszel.

Süvítve lövik rád a lángok
a nagyvárosi boldogságot
éled a képtár, múzeum
és szól a csinnadratta bumm!
és kezdődik a bálok bálja
a képek sorra lábra állva
táncolnak Páris főterén
Van Dyck, Rubens, Cézanne, meg én.

Keretben járják a nagy táncot
Raffael, Goya, Dürer, Van Gogh,
Tizian, Rembrant és Gauguin
nem hagyják abba tán sosem
és ezért egész más az este
a hold minálunk rásüt Pestre,
de ott a hold nem látható
mindent elönt a fényfolyó.
BANKÓ

A Csermely patak csörgedez,
mint romantikus nagylemez,

sötét páfrányok közt szalad:
nem jár erre se hal, se vad,

a part mentén jön mamuka,
pogácsát sütött hamuba,

azt hozza most ide nekem,
aki a hold vizét merem...

megetet, aztán megitat,
dicsérje őt minden irat,

orvost hív, mert alélt vagyok
ágyamon ülő csillagok

lesik a reggelt s mamuka,
és alszik Kassa faluja.
KASSAI LEGENDA

Utaznom kellett volna. Késlekedtem.
A Dóm árnyéka az aszfalton feküdt
a toronyóra meg hevült
hevült
a távolból úgylátszott lángra gyúl
a mutató időtlenül kavargott
és gyászfátyol borította a parkot,
a bokrokat
nem érinthette senki
a fűszálak
fekete permete
tudta már időben nem jövök
a késésem kétségtelen
örök.

Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
FEHÉR SZIKLA

Melyik értékesebb ember
              a fehér,
              vagy a barna?
a barnának a fehér
mert annak nagyobb
               a hatalma,
de lehet, hogy nem a hatalom
tetszik benne
hanem valami más
amit önmagában
       hiába keresne
lehet, hogy lombzúgást hall
a barna,
ha fehér mellett ül,
vagy valami jó illatot érez,
vagy közelebb érzi magát
              a meséhez
mert, ha elmegy a fehér
s a barna ottmarad
a pusztaságban
       a legmagasabb sziklára
              mászik
       s onnan zuhan a mélybe
           a fehér szikla tesz pontot
               a szenvedélyre

MEGSEMMISÜLT IDŐ

Eltűnt, mint a pénz,
melyet tolvaj vitt el;
elveszett, mint a gyűrű
sorvadt ujjról;
elveszett, mint az álom
nyugalmas éjszakákból;
elveszett, mint az Isten
a hitetlenektől;
elveszett, mint a szappangömb,
melyet messzire fújtak;
elveszett, mint egy szív,
melyet reggelre nem találtak:
elveszett...
elveszett az idő
és elveszett a tér,
mint a hasisszívóknál;
elvesztek a napok,
elvesztek az órák,
elvesztek a percek
és másodpercek:
megsemmisült az idő...
– és jó sokszor a semmiben élni,
mert jó a semmi,
mert maraszt a semmi,
mert nyugtat a semmi;
mert ringat a semmi
ó, semmi – semmi – semmi...
virágzunk a semmiben:
virágzunk...

Az alanti szerző nevére kattintva az előző számokban közölt gazdag válogatás olvasható.
archivum
...
Gulácsy Lajos. Ilona és a fecske.