l
3
Kardos András
A Bükk
Az Alföldön születtem, folyót, dombot - hegyet
sihederkoromban láttam először, amint Pestre
kerültem. Az első hegy Szent Gellért nevű volt és
ott volt a Duna, ami akkor még kék volt és az ingyen
uszodák, egy a Ferenc József hídnál, a másik
meg lent, Lágymányos alatt volt, ott lebegett,
még úszni is lehetett a frissen hömpölygő vízen,
a srácok, mint én is, ott fürödtünk a „gyenesen”.

A Gellérthegyen sokat csavarogtam,
mert nem csak nyárból állt az egész év,
és az időmet, valahol tölteni kellett,
mert tízen lakva a proli-ház szűk,
szobakonyhás (vécé a folyosón) poloskás
tere helyett, inkább a szabadban tekergő
sorsát választottam - bár, szegény anyám aggódott,
sokszor elpáholt érte.. És talán ez az oka, szeretem
a hegyeket és barátságban érzem magam velük.

Később, ..mivel a poloskák hagytak még eleget
belőlem, hogy felnőjek, a hegyek vonzása nőtt
velem. Bejártam a rengeteget, de még ma is szívem
szorul, ha vágyam a hegyek királya, a Bükk után,
mint melankólia tör ki rajtam! Kapaszkodni fel a
Sebesvíz meredekjén, a Jávorkút égbetörő Svéd
fenyvese között haladni, megaludni a Csipkéskúti
ménes szagos szénájában, lovakkal barátságban!

A hajnali harmat gyöngyvizű cseppjei kísérnek,
levelekről omolva lábad elé, féltve vigyázod lassú
lépteidet, mert gyilkosa vagy a fénybeözönlő sok
ezer gyémántnak, mit a nap szívtelen magasa,
úgyis majd letöröl!. .és mehetsz, vándorlásod közben,
mint semmi más hegyeken, hutákon át, „köveken”,
szénégető boksák nyomán, sellős, sebes vizű patak
mentén, őzek, vadak… ritka, ha ember is tűnik eléd.

Azóta bejártam más hegyet is! Sokkal magasabbat,
sokkal híresebbet. Való, gyönyörű élmények, egy
magamfajta hegyimádónak. A fenséges Rocky, az
Alpok, Adirondák, a Sierra és sok más kitüremlés
Földanyánk arculatán, s - minden találkozás velük,
örömet okozott bennem! De a Bükköt, mint gyerek
az anyját,… abból csak egy van. . sohasem feledem!
Szív sajdul, ha Rá gondolok, maradok, szerelmese!

Mint egy nagymama

Érkezés a déli vonattal. Lehetett volna később is, de kíváncsi voltam a városra. Anyám rengeteget mesélt róla, a közeli iparvárosból ide jártak be egy kisvasúttal, olyan keskenynyomtávúval a piacra. Az állomás épülete csalódást okozott, elvégre ez egy megyei rangú város. Kilépve átlagos pályaudvar környéki látvány, megkérdeztem egy arra járótól, merre kell mennem a városközpontba. Úgy jó negyedóra múlva be is értem oda. Közben elkezdett esni a hó, hatalmas pelyhekben, mintha nem is március első napjai lennének.

                                                                   tovább>>>

Fetykó Judit
(részletek)
(„Mióta készülök, hogy elmondjam neked ...”)

Próbáltam százszor is, de csak idézetek
suhantak rajtam át, meg ócska közhelyek,
csokorba gyűjtöttem lopott virágokat,
és mégsem volt elég, pedig nagyon sokat
jelentesz énnekem, szegény a képzelet
szavakba önteni („csupán a lényeget”)… 

Pedig hogy „napsugár” és „könnyes éjszaka”
vagy „szállj, repülj velem” − tőlem ne várj soha.
Talán, ha egyik nap − vasárnap reggelen? −,
mikor buli után a méreg testeden
meg benned legbelül titokban hatni kezd,
s az endorfintól már kis híján szétrepedsz,

kitölti tagjaid a vágy: szeress, beszélj,
úgy érzed, hogy nem ér már semmilyen veszély,
és egyesülnek fent fehér felhőkörök,
egy ölelésre vársz, de mindenek fölött,
nos, akkor gondolj rá: akármilyen bután
hangzik, ezt érzem én,  közel húsz év után!

Bittner János
HÚSZ ÉV
   - Jelenleg, hál Istennek, így 28 évesen, békés, nyugodt életet élek az élettársammal, Judittal. Ő egy évvel fiatalabb nálam. Szép. Csinos, formás lány. Volt már nekem ilyen nőm, de ő mégis más. Együtt dolgozunk, mindketten szociális gondozók vagyunk, ebben az öregek otthonában. Van, itt kérem mindenféle munka. Judit mondta, jöjjek ide, itt biztosan jól fogom magam érezni, nem úgy, mint a korábbi melóhelyeimen. Ezt onnan vehette észre, hogy amikor jöttünk-mentünk a városban, mindig segítettem az öregeknek. Szinte közel áll hozzám ez a munka, van mentálhigéniás érzékem, vagy késztetésem. A becsületes nevem Kovács Ákos. A keresztnevemet úgy is szokták mondani, akik már jól ismernek: Okos, mert valóban szoktam vitatkozni, okoskodni.
                                                               tovább>>>
Kő-Szabó Imre
Egyszerű történetem

A Bahnhofból szétfutnak a sínek
és az üveg-passzázson keresztül
éjféli hold lótusz fénye rezdül
vert ezüstté válik a beton.

Emberek futnak poggyászt cipelve -
mind-mind megannyi kósza látomás
- hány érkezés és mennyi távozás
történt s történik évek óta itt.

Mennyi búcsú, mennyi újrakezdés
hány féle remény, cél és állomás -
s minden jövés-menés csak változás
az állandóság égisze alatt.

Akár az Élet Pályaudvarán
hol születés, halál fut keresztül
s tart amíg az Idő gongja csendül
és tart ameddig bolygónk létezik.

Az utolsó vonat is kigördült
egy  új szerelvény máris várható
szemaforok zöld fénye látható
míg felszállok én is München felé...
(Bécs,1990)


1933-2007
G. Ferenczy Hanna
ÉJFÉL A PÁLYAUDVARON

Csönd mindenütt,
nem kiált a szó sem;
talán meghaltam már s nem is élek,
kísértet követ, mely néha meglátogat,
hogy melengesse kihűlt testem,

magához ölel és fülembe súg:
menj, menj, oda, ahol megértik szavad
s hatalmasak lesznek szárnyaid
s fehérek, melyek képzeleteden át
repítenek a boldogság felé,
hogy lezuhanj, majd belehalj a szenvedésbe.
Péter Erika
Zuhanás

Zuhanyozik. A fejére engedi a vizet. Korábban ilyenkor prüszkölt is, most már nem. Kiemeli a kézi tusolót a foglalatból, végigvezeti a meleg sugarat a testén, a vállán, a hátán, a hasán, az altestén, aztán visszaakasztja, s hagyja, hogy megint patakokban csorogjon alá a víz a feje búbjától végig a bőrén a talpáig, átmelegítve a mélyebb rétegeket is. Ellazul, morfondírozik, de csak picikét, nem szokta túl sokáig húzni a fürdést, megfájdul tőle a feje. Általában erotikus gondolatai kerekednek ilyenkor, megduzzad a hímtagja, fiatalabb korában néha épp csak rásegített, máris megkönnyebbült a párás forróságban, mostanában már nem ennyire hirtelen a szervezete, még ha az esti, vagy a reggeli órákban éppen a szomszédasszonnyal állnak is a társasház vékony falának két oldalán az egymáshoz passzított fürdőszobákban s hallja a szellőzőn át a csobogást, tudja, tőle alig méternyi távolságban ott a mezítelen, fiatalos, csinos nő, akkor sem ágaskodik fel benne túlságosan a férfiingerület.
                                                                  tovább>>>
Lehoczki Károly
Csalódás
Lelkes Miklós
MIKOR A HEGY . .
Mikor a hegy új zöld színeket lenget,
érzem , te táj , virágálmú szerelmed ,
s esők után tündér szemedben vár rám
felragyogó-elragyogó szivárvány.

Mikor a hegyen arany láng a fákat
átöleli egy dúslombú vasárnap
és fut a fű a szélben és a nyárban ,  -
öröm csendül meg kék kristálypohárban.

Mikor a hegyen ősz simítja csendjét ,
leveleit , tiszta a végtelenség ,
oly tiszta , hogy megállsz egy pillanatra:
bárcsak életünk lenne ilyen tiszta!

Mikor a hegyen hó szunnyad , s világít ,
s felszikráztatja múltak éjszakáit ,
remeg árnyékok félénk , furcsa foglya ,
s egy csillag néz le lélek-ablakokra.

Ha majd a hegyen csak sötétség hallgat ,
e csillag terít lelkemre nyugalmat ,
fénytakarót , mit szőttek messzeségek:
csillagos útján ne fázzon a lélek!
Simonyi Imre
VERS
Szakadt reád annyi gyalázat
hogy abból fedelet
ácsolhat föléd az alázat
s a szeretet.

Húzódj alá,– Valami vackot
vess a sarokba.
–csak megvadult kan tépi az aklot
darabokra.

Te már ne játszd senki agyaras
habzó szájú hősét .
Ne védd magad. – Óvjon az  okos
együgyűség.

Annyi van hátra életedből
ami pennád hegyén
feketéllik a félelemtől:
pár költemény.
BEVEZETŐ

A mondás úgy tartja: „Evés közben jön meg az étvágy”. Ahogy leírom, már nem is vagyok biztos, hogy jó a bevezetés mondandómhoz.
Egy biztos! Szeretném megismerni az igazságot, mi a különbség a megtörtént jó, vagy rossz dolgok között.
Eddig úgy voltam vele: ha másokkal történik, legfeljebb IGAZ! Ha velem: akkor fájdalom, vagy öröm.
                                                                tovább>>>
Balogh Örse
EPIZÓDOK
mint egykor a bringa csomagtartóján vinnélek magammal
de elragadtak tőlem távoli városok fényei
jó megbízható volt a régi földes út
nem a flaszteren tekertem már féltettelek akkor is
mondtam hátraszólva beszélj halljam szavaid
tudjam meg vagy még mögöttem nem hagytalak el...
úgy vinnélek most is magammal meg-megállnék
egy kis pihenőre tépnék néked útszéli virágot
csennék újra egy kis tarlórépát a szügyi földekről
de elragadtak már tőlem távoli városok fényei
azt sem tudom hol élsz merre jársz
hol hajtod álomra fejed s kivel
vigyáz-e rád félt-e szeret-e merem hinni
azért eszedbe jutok néhanap bár izzó lobogást nem remélek
kis pislákolásra talán futja még belőled
ha nem akkor sincs semmi baj kislányom
a bringa gurul tovább de magamhoz kötözlek verseimmel
le ne ess el ne veszítselek végleg mielőtt átsétálok
a túlsó partra legalább addig higgyem
örülsz nekem és nem engeded hogy az árnyak bántsanak odaát...

Verőce, 2003. április 17.

Ketykó István
Vinnélek magammal de elragadtak tőlem távoli városok fényei
Olajfák méz hangulata
lisztezi álomtitkomat.
Füzek hajló ágai
takarják teljes valómat.
de csak a kő csikorog!
.-.
Csikorog talpunk alatt, ahogy
helyet keresünk a gondolatnak.
Csak egy feszület áll őrt
a kápolna mellett, meg
a csend, a magány.
Kínzó gondolatok áradó
folyama hömpölyög elém.
Medre a szív, örvénye az akarat,
- és igen, a döntés elmaradt!
Filmünk pereg, de kockáit
kilúgozta a hirtelen jött nyár.
Gombóccá sűrűsödött, majd
elbukott szavakat nyelek.
De ha behunyom két szemem,
él képek nélkül is az érzelem.
És most mit tegyen?
Koszosát bogozza, s
mossa, mossa!
Hát? Javíthatatlan állapot!
A sárguló levelek között,
zörgésük fiatal szeptembert
idéz, meg ugyanez miliőt.

Ó keresztek megannyi csendje!
Ülök közöttetek!
Tépelődök a szeretet kövein,
melyeket vágyam szava
formált, s oldott.
Töröm zúzom önmagam,
de csak a kő csikorog!
.-.
Csak, csak fényes vízzé válok
mélyben rejtve halakat,
meg egy gyönyörű világot!
Merd ki! Folydogál folyama
hullámokat vetve a partra,
csendben célja felé.
Kiönt és elapad,
Hoz pernyét, és dönt falakat.
Bebú kövei közé, épp
hogy el nem hal.
De rejti, és élteti világát,
a halakat.

Tékozló vágyam csak ennyi:
Egy vacok, egy takaró kéz,
egy simogató töretlen álom,
s a hév,
melynek tüze elől van
hová menekülnöm,
ahonnan, lesz hová vágynom.

1981.08.

Végh Sándor
Csikorgó köveken
Markó Bélának, Marosvásárhelyre

Betöltöttem a negyvenedik évet
és engem is betölt a negyven év
s reám ki ifju nem vagyok se vén
akár a rím úgy kancsalít a végzet

mindennek vége ez talán a kezdet
mi kezdetik talán a vég talán
amiért Babilon falainál
elmém karom egykor munkába kezdett

Babilon Déva Jerikó hiába
nem dől nem épül kürtöm nyers szavára
ó Isten adj ha vagy megint erőt

a templom áll habár a nemzet omlik
s a nyelv akasztott kéklő nyelve romlik
rothad hiába éles mint a tőr

                                   (1988)

1948-1995.
Baka István
A negyvenedik év szonettje
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Gulácsy Lajos: Varázslat.
...
Következő oldal>>>
1920-1994